Pinky mindennapjai

Eljön az a nap/óra/perc amikor a Pinky-bomba egyszer csak fel fog robbani. Laci olyan szinten rám mászott, hogy gyakorlatilag nincs olyan FB-n eltöltött órám, hogy ne lenne legalább egy üzenetem. Idegesít. A koronát az tette fel erre az egész dologra, hogy ma csörgött a telefonom, rejtett szám, gondoltam felveszem, casting-eredményt várok úgyis. Hát Laci volt. Kedvem lett volna rácsapni, de nem, legyünk kedvesek. Mi van velem, hogy sikerültek a vizsgák, blabla... meg hallani akarta a hangom. A tegnapi napon pont az orrom hegyén lett egy pattanás...na ennek hatására szerintem növekedésnek indult még egy.

Jó oké, most bárki mondhatná, hogy nem értékelem a kedvességet, de hát na, azért mégis, ha valaki TÚL kedves, az sok. Közben a gépem bemondta az unalmast, ugyanis sikerült elejtenem. Csak háromszor kellett újraindítanom, miközben Lacival beszéltem. Aztán jött egy szem-elkerekedés, Pinky szóhasználatban "DÖBB", ugyanis Laci megjegyezte, hogy eeej az a Vista... ÁLLJ! ÁLLJ! ÁLLJ! Laci ilyet nem szokott mondani. Egyetlen ember fikázta mindig a gépem op.rendszerét: Tomi. Na neee... ugye nem az van, hogy felhívtak ők ketten, rejtett számról és ki vagyok hangosítva? Meg Lacinak volt egy mondata... a 4-kor kezdődő előadás... mi van? Hiszen nem is említettem neki, hogy 4-kor lesz. Próbálta magát kivágni. Lehet, hogy egy buta kis csajnak tűnök, de az emberismerőkém és a kamu-mérőm igen jól fejlett. Hát oké... rövidre zárva közöltem, hogy szia Laci és letettem.

Megyek fel FB-ra, egyből rám ír, hogy ugye nem haragszom? Én ? Ugyan miért haragudnék... van okom rá? Ennél jobb csak az volt, mikor Tomi tegnap megkérdezte, hogy van-e valami baj, mert mostanában nem aktívkodom a kis csapat körül. Hmm... ezen a kérdéskörön akkor most agyaljunk egy kicsit közösen... uuuugyaaan már, minden happy :)

Amúgy a vizsga ma vicces volt, kipuskáztam az egészet, a tanár is tudta, én is, de laza volt nagyon. A casting meg vicces volt, ugyanis a jelenetet, amit eredetileg egy idősebb nővel kellett volna megcsinálnom, a fotós srác a kamera mögül olvasta be. Vonatkoztass el.

A darabom ügyében egyre több fejlemény van, tárgyalok egy próbahellyel és egy játszóhellyel. Igaziból a bandát kéne összerakni végre, csinálni egy promó videót, jó lenne még a héten, mert minden adatot kér a próbahely. 

(jó terápia ez a blogolás, lehiggad az ember, mikor kijönnek belőle a gondolatok) 

Ma tanulnom kellett volna. De 13 tételből mindössze 3 és felet néztem át, ami nagyon ciki, mert holnap 5kor vizsga van. Hihetetlen módon el vagyok fáradva, nem fog az agyam...pedig muszáj lesz.

Ráadásul még államvizsga tételeket is kell gyártanom, hogy anya ki tudja őket nyomtatni. De azt hiszem, ez éjszakára marad, vagy legalábbis késő estére. El kell jutnom a 8. tételig még 11 előtt.

Ma elkezdtem szervezni, hol is lesz bemutatva a darabom. Írtam 6 helynek, hogy hahó létezünk. Nem vártam választ, erre az egyik már vissza is írt, hogy menjek el, nézzem meg a helyet, beszéljünk a dologról. Támogatókat kell még gyűjtenem, meg persze játszókat, merthogy nem akarok gagyit rakni a színpadra. Szóval sok melóm lesz a nyáron, mert januárban bemutatót akarok. Egyik barátnőmnek megígértem, hogy benne lehet, de nem igazán van ötletem a szerepet illetően, valahogy nem találok hozzá illő karaktert. Az új darabomban lenne, de az egy másik történet.

Szóval nyári terveim:

- lefixálni egy játszóhelyet október-november-decemberi próbákkal, januári bemutatóval, fix játszóhellyé tenni egy helyet.

- castingolni a szerepekre (meghívás és jelentkezés útján... ez lesz a legnehezebb, konkrét elképzelésem van arról, hogy ki milyen)

- támogatók után kutatni (a héten fel KELL keresnem néhány céget)

- munkát találni...BÁRMIT!

- leállamvizsgázni

- megtanulni angolul

- megtanulni énekelni

- 28 kötelező olvasmányom van...

sűrű lesz a nyár :D de vár rám még egy holnap egy szerda, egy csütörtök vizsgákkal és egy szombati előadás,  ami mint kiderült nem az utolsó, mert júniusban is lesz, bár szerintem azt nem én játszom. Mondjuk ki tudja.

Ma nagyon hisztis hangulatban keltem, elhatároztam, hogy megkímélem az emberiséget saját magamtól, ezért kb. csak a konyha és a szobám között közlekedtem. Tanulnom kellett volna, mert hétfőn még vár rám egy dráma szóbeli, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Feltörő lelkiismeret-furdalásom legyőzésére próbálom összeírni azokat a drámákat, amiket nyáron kell elolvasnom. Eddig 16-nál járok, és még van hátra 4 tétel...anya mondta, hogy szeptemberig jó az olvasójegye, úgyhogy hétfőn meg is rohamozom a könyvtárat annak érdekében, hogy minél előbb letudjam őket. Ki is néztem egy kötetet, amiben a 16-ból 4 benne van. Szóval kiveszek mondjuk 3 kötetet, és azzal elleszek egy hónapig. Aztán kiveszem a többit. Csak szép sorrendben, mert közben az államvizsgára is kell készülnöm, amit már jövő héten elkezdek (elméletben, ugyanis még csak a nyomtatás fázisában van a dolog).

Laci amúgy szerintem eléggé megsértődött rám. Mostanában nem tudok úgy felmenni FB-ra, hogy ne kapnék egy levelet tőle, hogy na mi van, hogy ment stb...kezd egy picit sok lenni. Aztán ma is délután rászántam magam, hogy bekapcsoljam a gépem, erre jön az üzi: csinált palacsintát, nekem is rakott félre, csörgessem meg, ha olvastam az üzit, és találkozunk a parkban, hogy odaadja. Visszaírtam neki, hogy nagyon kedves tőle, hogy gondolt rám, de én most nem szeretnék itthonról sehova se menni, de azért köszönöm. Azt hittem megérti a dolgot, de nem! Visszaírt, hogy akkor elviszi HOZZÁM! (mivel egyszer már járt itt, tudja hol lakom). Ugyan nem voltam olyan hangulati állapotban, hogy magyarázzam neki, hogy a "köszi rendes vagy, de nem mozdulok ki otthonról" egyenlő azzal, hogy NEM kérek palacsintát, de azért mégis visszaírtam, hogy igazán ne fáradjon vele, tényleg nagyon kedves és nagyra értékelem a gesztust, de nincs rá szükség.

Erre mint egy 4 éves durcás kisfiú írja, hogy baromi felesleges tulajdonság a kedvesség és, hogy látja, hogy mennyit ér a munkája... na a hisztifaktorom itt lengett ki, és közöltem vele, hogy baromira nem csípem az ilyen fajta bűntudatébresztést, én nem kértem a palacsintáját, nehogy már én legyek a köcsög, mellesleg meg ne sértődjön be, a lehető legkedvesebben utasítottam vissza, és tökre értékelem, hogy gondolt rám, de ha ez kell, akkor elmondom keményebben is. Erre írta, hogy ő a sértődésen MÁR TÚL VAN, és hogy nem tart köcsögnek. Milyen megnyugtató. 

Egyébként Szeged lefújva :( Fáj érte a szívem :( A sors valamiért nem akarta, hogy én elmenjek erre a castingra. Tuti, hogy oka volt, különben már rég Pesten lennék, és várnám a holnapot. 

Hát ma lenyomtam 3 vizsgát. Tegnap éjjel szó szerint bealudtam az angol fogalmaimon. Viszont úgy bemagoltam, hogy szinte 3 perc alatt végeztem az első feladattal (6 fogalom). A második feladatot egyszerűen nem értettem, valami reklámszöveget kellett írni vagy mi van...rajzoltam, írtam, majd mondtam a tanárnak, hogy NE buktasson meg mert az utolsó tárgyam. Azt mondta, hétfőn lesz eredmény, ha valami probléma van, leemailezzük. Rugalmasság 0...

Aztán fénysebességgel rohantam a másik sulimba, mert ott ugyanabban az időben volt egy másik vizsgám is. Olyan gyors voltam, hogy még megnéztem 2 osztálytársam, mielőtt én jöttem. A tanár úgy fogalmazott, hogy egy komplett színházi előadás volt, és hogy megteremtettem azt a szitut, amikor már nem az a lényeg, hogy milyen karakter, hanem a story a lényeg, és hogy 5-öst ad. Remélem ez végre tetszett már az énektanárnak. Aztán felkísértem az osztálytársaim. Hiba volt. Ugyanis a drámatanár megengedte, hogy a szóbeli időpontjában írjak hétfőn, ezért nem tanultam. Viszont bejött a suliba az igazgató.

Szóval nem volt mit tenni, beültem a vizsgára. Persze a tanár tudta, hogy senki nem készült, ezért kiment egy "cigiszünetre" úgy fél órára, sőt, mielőtt bejött, bekopogott, hogy rakjuk el a puskát (jelen esetben a konkrét tételt). Azt hiszem egyet hibáztam talán, remélem az még 5-ös. Hétfőn szóbeli.

Elvileg az egyik ismerősöm barátnője megy Szegedre kocsival vasárnap. Most várom a választ, hogy beférek-e melléjük a kocsiba. 

Hát ma találkoztam Dáviddal. Fura volt. Ebben a furaságban volt egy kis pozitív és egy kis negatív is. A legjobban a "változtunk" szó fejezi ki azt az állapotot, ami köztünk volt. Rajta egy sokkal erőteljesebb változást láttam (vagy az én változásom tűnik kisebbnek belülről). Az ő színházimádata már a múlté, az összes idejét olvasással tölti. Ahogy figyeltem, meg ahogy kivettem a szavaiból ő a könyvekbe menekült a magány elől. Legalábbis én nem tudok róla, hogy Nikivel együtt lennének. Az már az elejétől halva született dolog volt, hiszen mikor én nemet mondtam neki, azért jött össze vele, hogy féltékennyé tegyen. Helyette azt érte el, hogy Niki halálosan beleesett. Amúgy elgondolkoztam, hogyha most rákérdezne, mit mondanék? Valószínűleg nemet... nem érzem azt a pluszt. Sajnos.

Ennek ellenére jól elvoltunk, fél12-től negyed 6-ig jártuk a várost. Kicsit örültem is, hogy mennem kell vizsgára, elfáradtam rendesen, meg kezdett kihűlni a beszélgetés. A suliban aztán egy csomót kellett várni, mert Marcsi késve érkezett meg, elénekeltük 3-szor a dalt, és egyszer lement élesben. Mindezt úgy, hogy a tanár előre közölte: mindenki ötöst kap.

Aztán hazajöttem és várt a ír: a websorozattól, aminek a marketingese voltam, megvonták a közönségdíjat csalás miatt.  A legelszomorítóbb, hogy erről az egészről én nem tudtam (mármint, hogy csaltak), és most mégis hogyan tisztázom a nevem? Elvégre én vagyok a marketinges, aki "elad". Ez az én buktám is. Mások hibájából.

Holnap angol vizsgám lesz. Megyek tanulni... 

Hát elmentünk arra a hííres castingra. Nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy a rendező lány. Erre belépünk, ott áll egy ügyintéző hölgy, és ott áll egy elég helyesnek mondható srác, aki szélesen vigyorog ránk, láthatóan napfény az éjben, hogy mi jöttünk. 3 fotó, majd lehuppantunk egy kanapéra, és mondta, hogy beszéljek egy kicsit magamról.

Ejj de jó, utálom a spontán mutatkozz be kérdéseket. Kata, aki előttem volt benn megsúgta, hogy a srác bököfös, úgyhogy kapásból azzal indítottam, hogy a bököfön tanulok. Elkerekedett szemek, meg se bírt szólalni. Engem meg frusztrált, hogy a csávó eggyel alattam jár, és láthatóan fiatalabb, mint én. Most komolyan neki kell bizonyítanom??? szóval mondogattam dolgokat, kielemeztük a hírhedt tanárokat, majd mondta, hogy majd értesítünk. Bingo, asszem ez is bukta. Vagy hát ki tudja. Másra számítottam, mondjuk jelenetre, vagy bármire, amiben produkálnom kell magam, nem arra, hogy egy "kötetlen" beszélgetést folytatok le a rendezővel.

Aztán bementünk énekre, ami ellen Kata tíz körömmel tiltakozott, meg többször megjegyezte, hogy mennyire úúúúúúúúúúúúúúúútál... :D de mondtam, nekem kell az értékelés. Jó is, hogy bementünk, ugyanis benn volt az igazgató, nézte az elsősök vizsgáját. Aztán tartott egy 20 perces szentbeszédet nekünk, meg kb. leb*szott minket, hogy miért nem szóltunk neki, hogy hétfőn van a vizsgánk? WTF??? Hiszen ott van egy sorral az elsősök vizsgaidőpontja alatt a mienk... miután elment, a tanár értékelt, na kit hagyott ki? Mégis ki mást, mint engem. Néztem rá, hogy most szándékosan ugrott át, vagy véletlenül. De talán jobb, ha nem tudom a véleményét.

Holnap musical vizsga és én nagyon félek, nincs kabátom, mert Kata állítólag nem találta. Remélem napszemüveget hoz valaki, meg hajgumit, ha már én még este fél 9-kor megjártam a belvárost egy műegérért. 

Lesz egy nemrandim. Csütörtök 11-14 között valamikor találkozom Dáviddal az Oktogonon. Ez már tuti. Jó, hazudnék, ha azt mondanám nem izgulok. Illetve... Még nem tudom eldönteni, hogy várom, vagy izgulok miatta. Mindenesetre most pozitív gondolataim vannak ezzel kapcsolatban, de semmiképp nem úgy állok hozzá, hogy ebből most bármi lehet, mert mint a mellékelt ábra is mutatja, az előző ilyen "régi barátnál" megszívtam.

Tomi ma érdekes beszélgetést provokált Laci és köztem a csapat előtt.

T: Gratulálok az ifjú párnak.

L: Kinek kell gratulálni? Miről maradtam le?

T: Hát neked meg Pinkynek. Elég feltűnő a nyomulás többünknek, és aranyosak vagytok együtt.

P: Köszi, de ez nem kivitelezhető

L: Ebben a formában ez nem kivitelezhető, de jó csapat vagyunk. Ki nyomul kire?

T: Nem részletezem, majd privátban. 

A kérdés csupán annyi, hogy ki gázolt bele kinek a lelkébe, és ebben mi fáj, kinek és mennyire, és mire volt ez jó. Mellesleg bennem felvet egy nagyon komoly dilemmát: akarok-e én a közeljövőben ezeknek az embereknek a közelében lenni. Pillanatnyi érzésem szerint nem. Vagyis majd egyszer talán, ha elcsitultak a kedélyek.

Egyébként ma két vizsgám is volt. Színészmesterség és zenés mesterség. Hát, meg kell mondjam, így legyen ötösöm a lottón, a zenés röhögőgörcsbe fulladt. A mesterségnél volt egy hatalmas para mindenki részéről, mert nem tudtunk előtte a helyszínen próbálni. Ja, meg jelmezben is most voltunk először. Az első felvonás utolsó jelenete volt az enyém. Hajni valamiért állandóan bámult engem, a jelenete előtt meg megjegyzésekkel kommentált mindent.

Én az a fajta színész(növendékecske) vagyok, akivel nagyon jót lehet dumálni 10 perccel előadás előtt, de jelenet előtt már csak a feladatra koncentrálok. Szóval az én jelenetem a felhőtlen boldogság állapotában zajlik, ami azért nehéz, mert feszültséget nem lehet a színpadra varázsolni ilyenkor, felszabadultnak, vidámnak kell lenni. Nos, nekem ehhez a jelenet előtti 3-4 percben szükségem van arra, hogy felpörgessem magam. Ez elég viccesen néz ki, mikor bámulom a plafont és magamban vigyorgok valamin. Hajni hátrafordult, hogy valamit kommentáljon én meg "félig állapotban" mondtam, hogy ne szólj hozzám. Erre ő felröhögött, közölte, hogy bolond vagyok, és kiment a jelenetére. Valamit rosszul csinálhatok... aztán a tanár odajött a végén és gratulált, hogy nagyon jó volt. 

Az értékelésnél mondta, hogy maximálisan elégedett, és hogy akar nyilvános előadást is, az igazgatóhelyettes meg kifejtette, hogy felterjeszti a vezetőségnek, hogy az ilyen komplex darabok legyenek nyilvánosak, és mondták mindketten, hogy ezt a darabot ne felejtsük el semmiképp!

Már csak 5 vizsga :D a héten :D

Igazából nem tudom eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek.

A tanár ugyanis felrakta az angol tárgyam záróvizsgájának felételeit. "New terms and table notes and earlier terms". Oké. Ez azt jelenti, hogy 15 oldalnyi jegyzet az ÖSSZES anyagból és kb. 50 fogalom az újakkal együtt. Mindezt úgy, hogy hétfőn, szerdán, csütörtökön 1, pénteken az angolon kívül 2 vizsgám van, ebből az egyik elméleti, a többi gyakorlati (de színisuli révén, a gyakorlatra kell a legtöbbet tanulni. Elméletre "csak" 13 tételt).

Képtelenség. Fizikai képtelenség, hogy túléljem ezt a hetet :( 

Naná, hogy otthon hagytam valamit. Történetesen a napszemüvegem, ami kéne a szerdai vizsgára, meg két hajgumit, hogy be lehessen fonni a hajam. Már meg se lepődöm.

Eléggé nehezen keltem reggel, valami baromi nagy hülyeséget álmodtam, aztán érzékeltem, hogy anya már fenn van, úgyhogy muszáj volt nekem is, persze ez nem változtat azon a tényen, hogy így is futottam az 50 kilós bőröndömmel a buszra.

Beértem 10-re, hát a tanár ott ül 2 osztálytársammal, a többiek sehol. Aztán befutottak még négyen, főleg a zűrösebb jeleneteket néztük. "Cigiszünet" előtt mondta a tanár, hogy a mi jelenetünk majd csak szünet után lesz, merthogy az is még döcög. Háhá, akkor még nem tudta, amit én, hogy biza ott vannak már a jelmezek, és van lengyel dalom is. Szóval elindult a jelenet, meg se állította sehol, csak a vége felé, mert az asztal rossz oldalán fogta meg B.Tomi a kezem. Na igen, ez van, mikor a főpróbán van először kellék...

A dal egyébként siker volt, a tanár, mikor elkezdtem lengyelül énekelni (na jó, kicsit csaltam, mert fonetikusan ott volt a papíron), felnevetett és tapsolt egyet. Utána meg is jegyezte, hogy piros pont miatta. Akik nem jöttek el, azokra nagyon ideges volt, mert a 3 távollevőből 2-nek elég nehezen megy még a jelenete. Ráadásul Barbinak egész komoly dala van benne, azt be kellett volna próbálni. Most valamiért nem tartok a holnaptól, a szerdától viszont annál inkább.

Pénteken elég nagy gáz lesz a drámatöri, nagyon remélem, hogy tudok majd bármit, mert pillanatnyilag a tudásom a semmivel egyenlő. A mai estét próbálom arra használni, hogy a lehető legtöbbet átolvassak a régi tételek közül.